Ószer, a jövő divatja

Amit az ószeren nem lehet kapni, az nincs is – többször hallottam már ezt a kijelentést a Kolozsváron hagyományosan működő ócskapiac kapcsán. Pár éve még a tömegközlekedés egyik fontos vonalának a végállomásán volt a helyszíne, ami könnyen megközelíthetővé tette a szombat délelőttönként lezajló ószerezést.
Azóta ott már felépült az Ószer lakónegyed, a piac meg a villamosok végmegállójába költözött. A megközelítése így már jóval nehezebb lett, a város csaknem minden negyedéből legalább két tömegközlekedési eszközt kell igénybe vennünk. Én is csak a jóindulatú ellenőröknek köszönhetem, hogy nem kopott térdig a lábam, míg kiértem. Az a busz ugyanis, amiről azt hittem, a végmegállóig megy, az út felénél megfordult.

Az éppen munka közben levő ellenőröktől kértem útbaigazítást, akik kicsit sem irigykedve mondták, messze van még innen az ószer. Majd kevés egyeztetés után megszántak, s felajánlották, menjek velük a villamoson, nem baj, hogy nincs több jegy nálam.

Ennek ellenére rendszeresen tömegek látogatnak ki szombatonként az árusokhoz. Belépő nincs, az árulni kívánók ingyen foglalhatnak helyet portékáiknak, bár ajánlatos a hajnali órákban kimenni, a meglehetősen nagy területen fekvő ószer így is helyhiánnyal küszködik.

A kínálat rendkívül nagy: van, aki úgy gondolja, valakinek jól jöhet az évekig a garázsban gyűjtögetett limlom, de akadnak kétes származású új ruhák és tisztítószerek is. A bóvliárusok is lehetőséget látnak benne, ha ott kínálják portékáikat. A nem hivatásos árusok, bármilyen tárgyat is áruljanak, 20–30 lejnél hiába kérnek többet, nem találnak vevőre.

Régiségkereskedők is rendszeresen felállítják standjukat, festményeket, régen használt eszközöket, kovácsoltvas tárgyakat árulnak. Mobiltelefont minden mennyiségben és minőségben lehet találni, háztartási, elektronikai cikkeket is. Az élelmesebbje ezek mellé áramfejlesztőt is visz magával, ahol a vevő kipróbálhatja a portékát.

Nincs szabály az ószeren. Kétféle ember létezik: eladó és vevő. Elvétve rendőröket is lehet látni, akik valószínűleg lopott áru után kutakodnak, bár én többnyire csak vásárolni láttam őket. Nincs használati utasítás, árcímke, lejárati határidő. Az alkudozás törvényszerű, a kockázatot mindenki maga vállalja. Talán ez lesz a jövő divatja a válságot elnézve, mellesleg környezetkímélő is, hiszen az árucikk gazdát cserélhet ahelyett, hogy időnap előtt a kukába kerüljön.

  Krónika véleményanyag