Sötét folt a zöldben

Párszor már megfogadtuk, hogy Kolozsvár környékére semmiképp nem megyünk kirándulni ünnepnapokon, mert ilyenkor több ember van a zöldben, mint a város utcáin. A napsütés és a tavaszi levegő azonban most is módosította szilárd elhatározásunkat, magabiztosan indultunk el a Cérnaforrás felé, reménykedve, hogy a kirándulók lusták odáig kimászni.
A tisztáson fából készített padok és asztalok azonban már foglaltak voltak – legnagyobb meglepetésünkre egy nyugdíjas társaság özönlötte el. A domb túloldalán leereszkedtünk a Szent János-kúthoz, amelynek közelében a kommunizmus idejéből fennmaradt, betonból épített padok és asztalok vannak. Jobb híján ide telepedtünk le, bár lesújtó volt körülöttünk a látvány.

A padok körül feszítettek a pirosra festett szemetesládák, de nyilvánvalóan csak dísznek voltak ott, mert meglátásom szerint talán egyszer sem ürítették ki őket. Ennek ellenére az arra járók előszeretettel töltötték meg körülöttük a helyet, s nyugodt lelkiismerettel távoztak, hogy bizony ők nem szennyezték az erdőt.

Hamar szertefoszlott jókedvünk, a szemét körülöttünk, a megtépázott erdő látványa – ahol rengeteg fát kivágtak, ágakat törtek, fatörzseket hántottak és szemetet hagytak maguk után –, a patakban békésen úszkáló palackok annyira lelomboztak, hogy tőlünk is csak egy kártyaparti tellett. Körülöttünk „csak” öt család tartózkodott, autóval érkeztek, műanyag székeket, asztalokat hoztak, meg mindenféle kelléket, nehogy majd hozzá kelljen érniük egy faághoz, hogy nyársat készítsenek belőle.

A hazafelé vezető út volt igazán tanulságos: ahol be lehetett hajtani a zöldbe, üvöltött az autóból az intelligens zene, szagok terjengtek, az emberek furcsa hangokat adtak ki, levetkőztek, fociztak, ordítottak és a legfőbb szórakozásuk az volt, ha átszólhattak a szomszédnak. S közben az én fantáziám szerint azon morfondíroztak, miért nincs itt villany vagy internet.

Átfutott az agyamon, hogy ezekhez a műveletekhez nem kell idáig jönni, mi lenne mondjuk, ha a parkolók helyett ilyen zöldövezeteket alakítanának ki, kempingező helyeket, a jó munkásember pedig vasárnap kiveszi a flekkent a fagyasztóból, lemegy a tömbház elé, megsüti, megeszi, és közben igazi szomszédját idegesítheti a strandlabdával. Mindenkinek jó lenne, de főleg Szent János-kútjának.

  Krónika véleményanyag

Alternatív közlekedési tanfolyamok

Nem lehet megszabadulni a tömegközlekedéssel kapcsolatos témáktól, hogy is lehetne, mikor ezt mi generáljuk. A jelenség gördülékeny lebonyolításához azonban nem elegendőek az érvényben lévő szabályok. Ma reggel, mikor az egyik sarkon térdig eláztatott egy sietős kedvében lévő mikrobusz, alternatív megoldásokon kezdtem törni a fejem.
Be lehetne vezetni mondjuk a kötelező tanfolyamokat minden 14. életévét betöltött állampolgár számára, aki egyszer is ki óhajt merészkedni az utcára. Az elméleti órákon részletes információkat kaphatnak arról, miért érdemes kikerülni a járdán ellentétes irányba közlekedő embert, és megtanulnák mi az értelme a tolerancia elnevezésű fogalomnak. A gyakorlati órák alatt a város utcáit kellene járniuk, s ezek sarkain az útra festett fehér csíkos felületen átmeniük a túloldalra.

Buszsofőr csak abból lehetne, aki az érvényben lévő feltételeket teljesítve bevállalja a gyakorlati vizsgát is. Igazán nem nehéz, egy napot kell eltöltenie a városban úgy, hogy egy megállót lábon állva utazik, egyet meg szalad a busz után.

A kamionosoknak is volna egy testre szabott feladat: az E60-as út teljes romániai hosszát vezessék végig, felét Polski Fiattal, felét pedig Trabanttal. Így mikor legközelebb megfordul a fejükben lenyomni egy kisautót az útról, szemük előtt fog lebegni a kép, melyet a kis Polski szélvédője mögül láttak.

A taxisok sem úsznák meg, két feladat várna rájuk: egy adott pályán jussanak el A pontból B pontba a lehető legrövidebb úton, s ha mindez nem lenne elég, az út szélén veszteglő autókat kerülgessék, melyek közül véletlenszerűen egy-egy az utolsó percben indul el s vág ki eléjük.

A városi közlekedésben aktívan részt vevő sofőrök számára egy egész vizsgacsomagot lehetne kidolgozni: Villamoson kellene közlekedniük, annak minden megállójában leszállniuk, elmenniük a járdáig, majd visszaülniük úgy, hogy közben a villamos mögött megállni kényszerült autók felváltva dudálnak, vagy elhajtanak előttük.

Ezek után pedig el kéne gyalogolniuk a város egyik végétől a másikig keskeny járdákon, amelyeknek közepére minden száz méteren egy villanyoszlop van állítva, vagy autók felparkolnak olyan rafinált módon, hogy a fal és a kocsi között csak úgy lehet elmenni, ha mindkettőről rájuk ragad a kosz, ha az út felől próbálják kerülni, hátulról vagy elütik, vagy rájuk kiáltanak/dudálnak.

Talán így jobban figyelnénk egymásra… talán.

 Krónika véleményanyag