Utazásmaraton

Megtörténhet az emberrel, hogy utaznia kell. Még akkor is, ha nincs autója, kánikula van és több száz kilométert kell megtennie. Többször is. Történetesen én is útnak indultam nyár közepén olyannyira, hogy két hét alatt több mint 1500 kilométert vándoroltam.
Más lehetőség nem lévén, a vasutat választottam tömegközlekedni, számításaim szerint nagyjából 32 órát töltöttem a vonaton a Kolozsvár–Brassó-útvonalon. Volt időm a román vasúttársaság dolgozóit átkozni és dicsérni, bár ez utóbbi csak akkor jött össze, mikor órányi késések után végre berobogott a szerelvény. Egy eset kivételével a Szatmár–Bukarest-gyorsvonat „szolgáltatását” választottam Kolozsvártól Ágostonfalváig.

Ez a falu a szerencsés kiválasztott Kovászna megye határában, ahol csak azért áll meg a gyorsvonat, hogy összeszedje az erdővidékieket, kik a kincses város fele akarnak utazni. Kolozsvárra mindig pontosan érkezett a vonat, de mire a közel 300 kilométeres útvonalat megtette, legalább félóra késést hajtott be magának. Nyár van, kitágultak a sínek – jön a magyarázat, aminek sok igazságtartalma lehet, valószínűleg esőben is azért nem tudott 50 kilométer per óránál többel haladni.

A visszafele út viszont annál drasztikusabb. A forgatókönyv azzal kezdődik, hogy 11-kor el kell indulni a 11.40-kor érkező vonatra, mert az út és az időpon-tok is tele vannak meglepetéssel. A Brassó megyében lévő Olt menti Ágostonfalva muskátlis vonatállomásán kedves néni vagy bácsi tölti ki a jegynek számító nyugtatömb két lapját, amennyiben kedvezményed is van, akkor négyet, s közben telefonon zaklatja Brassót, hogy ha nem adták el mind a helyjegyeket, küldjenek párat a csodabogaraknak, akik itt akarnak felülni. Aztán jön a végtelen várakozás.

Biztos nehéz a vonatnak a hegyen átjönni. Bejelentik a húszperces késést, hogy rögtön ne tűnjön soknak, majd még rászámolhatsz ötször húszat. Ha megkérdezed, mennyi késése van a vonatnak, igazat mondanak, de előtte javasolják: ha nincs distonocalmod, legalább ülj le. Végül fél kettőkor felkerülsz a vonatra, a napodnak már annyi, a várakozásba is belefáradtál, a fülkében a melegtől, a huzattól, a WC-ből vagy rosszabb esetben emberektől áradó bűztől nemhogy aludni, de még létezni sem tudsz.

Az már csak hab a tortán, hogy egyes emberek telefonjukon kezdenek zenének nem nevezhető manelét üvöltetni, ráadásul úgy gondolják jegyet, vásárolni fakultatív dolog, és igenis joguk van melléd letelepedni szalonnázás vagy épp vodkaivás céljából.

   Krónika véleményanyag